bemutatja ötéves ikerfiait az apuka. "köszönjetek, ahogy szoktatok", mondja és ők kicsi egyforma fejükkel hozzámbújnak és vékonyka karjukkal átölelnek, deréktájon. nyitottságom ellenére egy pillanat alatt zavarba jövök. odébbszaladnak, aztán vissza hozzám és újra meg újra megölelnek, harmadik alkalomra puszit is kapok és megesküdnék rá, hogy egyikük a mellem felé simít. amikor hazafelé indulnak, mint kétfejű sárkány mondják, szia, indulunk, nagyon szeretlek. már legalább tíz perce ismerjük egymást, beszélgettünk arról, ki gonosz a szeress most-ban, ki a barátjuk az oviban és hogy van-e szerelmem és kocsim. két órával később az újpesti aluljáróban egy hajléktalan kezét nézem, amivel újságpapírból sodort cigire gyújt és arra gondolok, vajon őt is megpuszilná-e a karcsi és az andris.