egyetlen kutya volt az életemben, akivel együtt is laktam, az ágy végében aludt mint egy gombóc. amikor nem aludt, akkor a padlóra vizelt vagy kajára vadászott, egyszer például az összes, rendkívüli becsben őrzött húsvéti csokinyulamat kiette a zárt sporttáskából. máig nem értem, hogy nyit ki egy kutya egy zippzárt, mindenesetre azóta is látszanak a szöveten a fognyomai.
azokat nézegettem, amikor L felhívott, hogy a kutya mostantól már mindig alszik és hirtelen nagyon örültem neki, hogy akkor és ott olyan nagyon finomfajta csokinyulak voltak a táskámban.