szebb napokat látott cipőmet húztam a jeles alkalomra, csendben sétáltam végig az úton, megálltam az utcára szűrődő fényeknél, kilestem a lelkeket odabent, történeteket szőttem köréjük, észrevettem egy mély árkot az út végén, leguggoltam a szélére, nem láttam jól az alját, becsúsztattam a szebb napokat látott cipőbe bújtatott egyik lábam, utánalendítettem a másikat, lehuppantam az aljára, valami selymes és puha dologgal volt bélelve, lekucorodtam, kibontottam egy szendvicset, kockás szalvétával letöröltem a szám, teát húztam elő a kabátom oldalából, kortyoltam hosszan egyet, kettőt, aztán hármat, majd elaludtam ott, lent, és végigálmodtam, ahogy csendben sétálok végig az úton, megállok az utcára szűrődő fényeknél, kilesem a lelkeket odabent, és történeteket szövök köréjük.