Klaus von Trofóbia nagyherceg nehezen ébredt aznap reggel.

Connie Lingus csukott szemmel csapott az ébresztőórára, hagyta, hogy az első napfény szemhéján keresztül retinájába szűrődjön. Tudta, hogy ez a nap lesz a mai.

Elhúzhatom a függönyt, uram? – kérdezte Giotto, a ház inasa.

Connie fájlalta a fejét a tegnapi másnaptól. Kézfejével módszeres körökkel dörzsölte halántékát, és közben hosszan öblögetett a fogkőtelenítő oldattal.

Csináljon, amit akar, Giotto – dünnyögte a nagyherceg öntudatlanul.

Karikákat látott a szeme alatt, ahogy a tükörbe bámult, óriás pamacsnyi púderrel takarta be a használtság nyomait.

Igenis, uram – vágta rá automatikusan az inas, és csak utána döbbent rá, hogy mit is mondott az ura.

Az előző este járt az eszében, az ízléstelen szavak a neve miatt pajzánul célozgató, izzadt vállalatigazgató szájából. Akkor és ott szívesen elvágta volna a torkát egy borospohár éles talpával, és röhögött volna a hullája felett.

folytatása következik?