csupasz kézzel lehet mancsozni a nyers húst és tojást, ritka alkalom a fasírtkészítés. kézmosás közben végig hallgatom, ahogy a szomszédos általános udvarán visítanak a gyerekek, hangosan, kitartóan. érzékelhetően nincs igazi veszély, tervezett visítás ez. mégis lenézek, egy kétméteres kaszást látok, csuklyában, méternyi csillogó pengével, mindenszentek, nem szent szentekkel. a kaszás az iskolások után, ők szaladnak, visszacsavarodva a csuklya alá szólnak: elkúrtad, elkúrtad, elkúrtad, és ökölbe szorított kézzel ráznak felé.
vissza a lakásba, ülök a hatalmas doboz tetején, csurig emlékekkel, levél 96-ból Zsuzsitól, csá buzikám megszólítással arról, hogy fél, kövér lesz. öt éve nem láttam, két gyereke van már, azt mesélik, kövér lett. kockás barátság füzet, oldalanként kérdésekkel, ki tetszik (találékonyan azt írtam, "ő. egy fiú"), mi a kedvenc együttesed (Depeche Mode, és úristen, Bonanza Banzai), mi a kedvenc tantárgyad (német, tesi), mi a kedvenc kocsid (ez a kedvenc válaszom: "Egy Opel Kadett, egy Kadett Fun, igen, egy Fun!"), és tengernyi más, titkos dolog. válogatok az emlékek között, de végül minden a megtartom kupacban marad.