az egyik legkorábbi emlékem. óvodás vagyok, a faváras jáccón homokozom. ásás közben csillogós dolgot látok, kiveszem, egy nagyon szép gyémánt az. sok oldala csiszolt, ahogy rá süt a nap, megtörik a fény. mindenkinek azt mondom, ez gyémánt, és mindig nagyon vigyázok rá.
évek múlva is mutogatom, mert hozzámnőtt a tárgy, elmesélem a homokozós történetet, értelmet is adok neki: nyilván egy csillár darabja. ki tudja hogy került oda, de ésszerűbb, mint a gyémánt.
újabb pár év, továbbra is szeretem a homokozós kristályt, de az ízlésem változott, a csilláros sztorit is módosítom: nyilván egy giccses csillár giccses kristályának giccses darabja. de továbbra is kötődök.
ma történt, hogy a forradalom közepén betévedek az újpesti bioboltba, és meglátom a kristályomat, kulcstartós, kicsi, nagy, láncos és közepes kivitelben. épp ugyanolyan, kicsi keresztirányú lyuk, megszámlálhatatlan oldalnyi csiszolás.
1984-ben egy feng shui kristályt túrtam ki a homokozóból.
hogy lehet?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]
<< Főoldal