kettő lesz öt perc múlva, kettőkör kezdődik, a zöldpardonban állok, amikor leesik, minden autó elment, itt lettem hagyva. szorít a magassarkú, de annyira, hogy két lépés után le kell ülnöm, mellkastájon szorít a ruha is, apró levegőket veszek az életemért és még az eső is esik. mégis rohanni kell, nyakamba kapom a földig érő tündérruhát, pasztellkék szöcskeként ugrándozok a füvön a zöldpardon felől a templomba. előttem a másik két agyatlan pozicionárius, utánam öt fotós.

nem én vagyok nekik érdekes, nekik az esemény az. mégis fotóznak, mert látják, hogy a szakadó esőben, három tündérruhás, magassarkú eszement rohan az erdőben, nyakában a szoknyával, lépésekkel, mintha beszart volna, lélekszakadva, izzadtan egy öltönyös heresérves után.

sztáresküvőn voltam koszorúslány.