ebben a hónapban négy éve, hogy elkezdtem ott, és csak most vettem észre hogy szeretem a helyet. a munkára alkalmatlan zajos, mocskos kuplerájt, minden tücskével, szűzmáriájával, kádárjánosával, szivacsemberével, ladaféltengelyével, pingpongtermével, rothadó konyhájával, mocsadékos evőeszközeivel, pudvás krumpliaival, bűzhödt padlószőnyegével együtt. az utolsó cigit szívtam az erkélyen, hallgattam a történetet, hogy dugta meg a herélt kan a szép kiskutyát, résztvettem a társalgásban arról, mi teszi az eunuchot, és egyáltalán dughat-e a herélt kutya (előbbi történet mutatja, igen), aztán bedobozoltam.
költözünk.