egészen aprócska kukac volt, esélyegyenlőségi harcos és házbizalmi. gründolt a közösségért, mert valahogy mindig úgy érezte, vannak célok, amiért érdemes küzdeni. ilyen volt például az Osztrigák Felszabadítása Frontban (OFF) vállalt aprócska, ám felelős tiszte is.
egy csütörtöki napon elbúcsúzott a feleségétől, klárától (épp úgy búcsúzott, mint minden kukac, nejéhez dörgölte alsó szelvénye harmadik gyűrűjét), norvégiába utazott és miután egy gold tekilát lehajtott a reszelős nyelvű csiga nevű bárban, beköltözött az egyik halálra ítélt osztriga héjába.
hosszú napok teltek el a vak sötétben, egészen különös hangokat hallott, miközben tony kukoc nba-szerepléséről beszélgetett utazótársával. aztán amikor egy nap erőszakkal szétfeszítették a héjat, és utazótársát jégforgácson és citromszeletek társaságában feltálalták egy budapesti étteremben, eljött az ő ideje.
évek alatt gyűjtött konditermes tapasztalatait összeszedve, minden izmát megfeszítve kezdett izegni a tányéron.
az illedelmes úr, aki utazótársát szerette volna felfalni, először megdöbbent, majd a pincért hívta, és végül soha többé, egyetlen egyszer sem rendelt osztrigát.
három nappal később klára könnyes szemmel húzta elő a postaládából az OFF post mortem kitüntetését. szögre akasztotta, és soha többé nem ment férjhez.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]
<< Főoldal