hópelyhek hullottak az éjjel, kövéren, giccsesen, lefelé. én néztem a taxiból, azon gondolkoztam, hogy ez olyan ősi vonzódás-e, mint a tűz, és közben ettől a szép gondolattól kicsit meghatódva mondtam a taxisnak, hogy annyira szép. nem reagált, kiderült, hogy vezetés közben ő is oldalra bámul meredten és nézi a hóesést.

aztán amikor kiszálltam, az utcában egy skoda oktávia motorháztetejéről akkurátusan leeszegettem az összes havat. sajnos ezt három éves korom óta nem sikerült kinőni.

aztán eszembe jutott az a bölcsesség, amit még az oviban tanultam és máig fontosnak tartok: ha a hó sárga, ne edd meg.