minden reggel arra kelni, hogy valami olyat fogok látni, amit eddig még soha és lehet, hogy soha többet újra, olyan volt ez a négy hét. a bálna jut eszembe, meg az a buli taos-ban, ami délután 7től 9ig tartott a helyi Ráckertben és akkorát táncoltunk mint még soha senki. meg a zuni indián néni arca, akitől kérdezem, hogy most akkor ez kukac-e a gyűrűn és mintha hüjének válaszolna, de mégis vigyorogva mondja, hogy vízszimbólum. ja, meg a kövér szusiséf, aki el akart venni feleségül és az útmenti motelek meg yosemitben az aranyfolyó, ahonnan egy csomó aranyat hoztam haza. aztán a grand canyon barlangban az a sötét, amilyet még soha soha nem láttam.