két fóka úszott az óceánban reggel, közel a parthoz, láttam az erkélyről. hülyéskedtek, meg pusziszkodtak úszás közben, fókának lenni jó lehet. de embernek is az, főleg a világ végében, ahonnan senki sem jutott tovább, csak a víz (meg talán a fóka), akármerre nézek csak az óceán, ennyi, nincs tovább. éppen ott, ahová még ellátok, ott lehet lelógatni a lábat a semmibe, ott ér véget a VILÁG.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]
<< Főoldal