pakoljuk a szekrényt, meg a polcot, háromezer cédé, meg kitudjahány bakelit, új terek, saját odvakkal, kalapácsozás meg szögek, meg röhögés. valami miatt az egyik kanapé a teraszra kerül, én hanyattfekszem rajta és felfelé nézek, szemezek a műanyag palatetővel, és pont meglátom, hogy a rajta lévő tetőburkolat törmelékek éppen két szembe, meg egy vigyorgó szájba rendeződnek.