Galadreal

Brutal tünde

szerda, június 8

figyelem az utat, de jobbra is nézek mindig, egyre izgatottabb vagyok, pedig még mindig nem látom, mert mindig eltakarja valami ház, vagy fa. az kap Balaton-szeletet, aki először meglátja a balatont.
nagypapát hozom, beutalós üdülőbe.
üdvözlöm, katika vagyok, a szobalány, anikó vagyok a felszolgáló, barnabás vagyok, az üdülőigazgató, a vendégekért vagyunk. fikszírozom a büfét, szörpöt akarok inni, málnásat, beutalós üdülőben csak azt akarok, de a teréz, a büfés, megmondja, hogy nincs.
sétálunk, és az öreg mindig tud valami olyat mondani, ami érdekel. "ilyenkor kap a balin, amikor vihar van, meg is mondom miért. kisodorja a hullám a kis halakat a partra, és ez meg ragadozó, kijön a halrajok után."
lassan megyünk, elmeséli hogy volt másképp az üdülő harminc éve, közben eszembe jut az a nyaralás, amikor kilenc voltam és együtt üdültünk. nagy esemény volt az, akkor lettem a Horgász magazin címlaplánya.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]

A bejegyzésre mutató linkek:

Link létrehozása

<< Főoldal