azt álmodtam, hogy a metróaluljáróban, egy mobil szülőautomatában egyedül megszülök egy gyereket, aztán egy csomó cuccal együtt elindulok haza, próbálom a gyereket is tartani, de lenyaklik a feje, kiesnek a dolgok a kezemből, mert túl sok cucc van nálam. nem bírom el ezt a sok mindent, mert senki se segít, mert egyedül vagyok.

felesleges parázni régvolt dolgokon, bízni kell, ha meghalunk is, mondhatnám, de nem teszem, egyszerűen csak bízok, mostantól mint a kisangyal, ügyesen, miért is tenném másként, vagyis miért ne tenném, bugyutaság lenne, csak hogy egyik kedvenc szavammal éljek.

mi ebből a tanulság?
nem érdemes aluljárós mobil szülőautomatában egyedül szülni.