hajasbaba voltam, én voltam a furcsa, a szőke, festegették az arcomat a lányok, különféle helyi viseletekbe öltöztettek, a szaharai leplet jelentőségteljes pillantással nekem is adták, és közben megállás nélkül vihogtak rajtam. viccesnek találtak. kérdezték, hogy mama, mama, mama vagy-e, ez érdekelte őket legjobban, és amikor ráztam a fejem iszonyatosan szomorúak voltak, hogy nekem nem lehet. hiába próbáltam kézzel, lábbal elmutogatni, hogy maajd, maajd, most még nem, de maajd, az ő értékrendjükben az a nő, aki négy férfival utazik, az kizárólag valamelyiknek a felesége lehet, és ha valamelyiknek a felesége, akkor nyilván gyerek is van.