kék hajjal telnek a napok, színes pillanatokat rögzítek, elraktározom mélyre, jó lesz az még, elővenni, leporolni, nézegetni, megszagolni, átélni úgysem lehet újra. pillanatfüggő vagyok amikor alszom a margitszigeten, amikor lapozom a hegymászókönyvet és akkor is, amikor végül szerelmesen nézem a dogmát. perceket élek, hatvan másodperces ciklusokban, a kérdésem csak az, hogy mikor lesznek újra órák?