egészen vékony fekete vonal volt a szemöldöke, apró ráncok voltak a szája körül és az 59-es villamoson ült. először a vezetőt szidta, hogy miért nem indulunk időben. aztán amikor elértük a délit, akkor már a mávról fröcsögött, hogy gusztustalanok meg undorítóak a székek, mert lenyúlta a kormány a pénzt. és hogy május elsején sem kellett volna lefüvezni a hidakat, az a pénz az árvízkárosultaké lehetett volna. egy kedves, pattanásos arcú debil fiú a királyhágó tér magasságában a társa lett a fröcsögésben, de azért finoman figyelmeztette az asszonyt, hogy a híd befüvesítése manapság már zsebpénz, és hogy nincs is kormányunk.

a kiss jános altábornagy utcánál aztán leszálltam, leszállt az őrült fiú is, szaladni kezdett és közben hangosan mondogatta, hogy hüpp, hüpp, hüpp, hüpp, hüpp, hüpp.
de nem tudom, hogy miért.