kibaszptt filozofálgatásra késztet a bloggolás. fúj. meg akarom érteni a világ működését. kíváncsi vagyok. mindenre. és mindenkire. olvasni akarok a fejekben, konzervnyitóval, aprólékos munkával körbeszabni a koponyákat, kifeszegetni az eszet és kielemezni. a sajátom lenne az első. a tükör elé állnék, levágnám a szánalmas kis tincseimet, hogy jobban lássam a vágat helyét és sírás nélkül, úgy képzelem, maximum szemöldökráncolás közepette körülszabnám.

nehéz munka lenne, mert nagy fejem van, a bukósisak árus hosszú percekig méricskélte egy centivel és közben mormogott, hogy a lányoknak nem szokott ekkora lenni.

na jó, végülis most hogy felidézem, ahogy állok halál leizzadtan egy hatalmas piros bukóval a fejemen, ami kurvára szorít és a pofazacskóimat előretolja és a homlokomon lévő húst is meggörgeti és egy vadidegen méricskéli a fejemet. legyen inkább jókedvem.