Tegnap éjjel hazafelé találkoztam a lakótelepen egy sündisznóval. Pont azon gondolkodtam, milyen jó lenne, ha valami nagyon jó dolog történne.
Ez a sündisznó nagyon jó dolog volt.
Nem félt és nem is méltatlankodott, amikor megsimítottam a hátát, csak akkor meregette jobban a tüskéit, amikor tenyerem az orrocskája felé tartott.
Szeretem a kettősséget és a sündisznó is a duális fajok egyike.
Tüske rejti a puha, selymes pocakot.
Volt egy kölyöksündisznóm, Dani, itt lakott velem a panelban. A telekről hoztam haza, az anyukáját elütötte egy autó. Elvittem az állatkertbe, hogy megfelelő kezelést kapjon, de anyatej hiányában pár hét után elpusztult. Pedig lehet, hogy ilyen nagyra nőtt volna, mint akivel tegnap találkoztam.


Sokáig guggoltam mellette, telitalpon, néztem, főleg az orrát, mert az külön életet élt.

Beszélgetni is próbáltam, de intelligensebbnek bizonyult nálam.